Az előző részben Arvin bácsi valami titkot emlegetett, lehet reménykedni, hogy fény derül a dologra (muhaha, én kis naiv). A Vaughn házaspárral nyitunk, Michael rálelt az apuka órájára, és azt nézegeti, finom hegedűfutamok a háttérben, biztos lesz valami jelentősége a vekkernek. Mashall a gyerek képét mutogatja a kollégáknak, az Alias az ilyen békés jelenetekből szokott 3 mp alatt totál eszeveszett eksönbe átalakulni, mi lesz már? 

Eligazítunk, egy radikális terrorista szervezet valami plazma izét szerzett magának, ami nem jó, sőt. Ha felrobban, akkor minden összedől, Armaggedon, tömeghalál, stb. Hálistennek megvan a cucc, valahol Vancouverben nyomára is lehet bukkanni, de Marshall nem tud betörni a rendszerbe (van még ilyen a világon?), így menni kell, személyesen. Syd és Vaughn balra el, Vaughnné - aki ugye Tarantino nője - meg féltékenykedik, ki kéne verni a műfogsorát hamar, mert kiégeti a szemem. Hoppácsak, Dix bejelenti, hogy áruló van az ügynökségben, KémFater majd kideríti, muhaha, szarban vagy, szőkecsaj!

Arvinbácsi telefonon flörtöl a pszichológussal, bor, vacsora, romatika, ami belefér. Nagy zsivány az öreg. Syd geeknek öltözve a kanadai szerverparkba látogat, és Marshall tanácsára rádióamatőrnek adja ki magukat (ja, Vaughn is ott van), technoblabla jön, érdektelen, Syd viszont ennivaló ebben a ruhában. A letöltés közben szar kerül a levesbe, a Társaság vírust juttat a rendszerbe, de ennél nagyobb gáz, hogy kitör a lövöldözés is. Üldözünk egy sort, de az ellen eliszkol, egy Ford reklám azért belefért a jelenetbe. Los Angelesbe visszatérve kiderül, hogy a letöltött cucc nem teljes, és Marshallnak 12 óra kell ahhoz, hogy a lyukakat betömögesse (hogyan??? eh, mindegy), ami nem jó, viszont szar hír.

Arvinbácsi tényleg romantikázik, ez a pszichológusnő nem egy nagy ász, ha így befolyásolhatja egy betege, de mindegy. A vacsi annyira nem sül jól el, mert Arvin elküldi a nőt a halál faszára, amikor konkrétan hazugnak nevezi. Persze utánamegy, és bocsánatot kér, MANUPULÁLJA MINT ÁLLAT, zseniális ez a karakter, na. Arvin nagy titka: megdugta Syd anyját, így lehet, hogy Syd Arvin lánya! Aztakurva!

Syd és Vaughn Lisszabonba utaznak a plazmahogyishívják után, mert hogy ott van, Marshall csak megfejtette a dolgot a végén. Mire odaérnek, már várják őket a Társaság ügynökei, Vaughnt jól mellbelövi az egyik, és erre, hoppá - vissza az első jelenetre, mindent megnézünk megint, csak most Vaughnné szemszögéből. Ő volt ott Vancouverben, őt kergették kocsival és ő az, aki mellbelövi hites urát is, nesze neked jó házasélet. Vaughnné mellesleg rohadt dögös vörös parókában, amit álcázás végett öltött magára, és még arra is kerít időt, hogy dugjon egy embereset Sark barátunkkal.

A két szál a 33. perc környékén ér össze, Vaughnon golyóáll mellény van (jóhogy), a kémpáros és ellenkémpáros egy hajó rakterében keresi ugyanazt a cuccot, a végén még le fog bukni Vaughnné, bárcsak igazam lenne. Syd rátalál a plazmamicsodára, Vaughn meg kedves feleségére, maszkban. Mire a maszk lekerülhetne, Sark elkapja Sydet, így patthelyzet alakul ki, mi a fontosabb, Syd, vagy a maszkos gaz kiléte? A választ tudjuk, Vaughn leteszi a fegyvert, mire cserébe a neje jól pofánvágja, Syd viszont Sarktól szabdul el, aki a bombát is magával sodorja a biztonság kedvéért. Üldözünk megint, a végén Sarkot elkapja Vaughn, de a kis geci bekapcsolja az eszközt. Vaughn 2 másodperccel a robbanás előtt hatástalanítja az eszközt, fellélegezhetünk.