Ott fejeztük be, hogy Lindsay ki akarja nyiratni Sydet, és erre Arvin bácsit tartja a legalkalmasabb (és zsarolhatóbb) személynek, Syd memóriáját valami tudósember akarja rendbeszedni, a cliffhangerben pedig Syd lát valamit álmában és ómájgád felkiáltással nyugtázza. Innen folytatjuk, a látvány Will maga, a Sydbe titkon szerelmes egykori haver, akinek az életét a kémcsaj tulajdonképpen tönkrevágta. Biztos jó szellemet alakít majd ebben a fura kis bábjátékban ami Syd agyában zajlik.

KémFater azon nyomban hívja a tanuvédelmi programot, nesze neked biztonság, én biztos nem fogok soha senki ellen tanuskodni, ha egy telefon és kész, máris oda a fedés. Syd majd beszél Willel, az meg bevall mindent (na ja), oszt jónapot, ez a nagy terv, de most komolyan, ez az Alias, egy percig se gondoljuk már, hogy minden flottul megy. A tudósember mellesleg arra a megállapításra jutott, hogy Syd memóriájának bizonyos részeit törölték - rádaásul ebben a csajszi önként és dalolva vett részt, nesze neked válaszok.

Syd nem kicsit hozza rá a szívbajt Willre azzal, hogy megjelenik Wisconsinban, ahol az építőmunkásként tengeti életét és Jonas névre hallgat. Könnyes összeborulás jön, emlékek idézgetése, véresen ébredtem a kádban, mondja Will, hát igen, ezzel jár, ha Syddel barátkozik az ember. Syd álmában Will egy St. Aiden feliratos dobozt szorongatott, akiről kiderül, hogy Will kapcsolata volt az ügynökségnél, de csak ő tud vele kapcsolatba lépni, szerintem meg vannak számlálva a napjai.

Will kapcsolata megérkezik, és LAZAROV AZ BAZMEG, ezt nem hittem volna. Syd is kiakad, nem csoda. Amikor Will megemlíti, hogy Julia Thorne küldte, és tudja a nevét is, a faszi kiakad, Grazról kérdez, illetve valami izéről, amit meg kellett volna találni, de megjön Sark egy hippikorszakból visszamaradt VW mikrobuszban (aki az előző részben megismert tudósemberből szedte ki a dolgokat némi morfium és egy térdbe eresztett golyó segítségével), és nyakon lövi A SAJÁT APJÁT, de csak kábítólövedékkel, hogy nézne már ki, ha kinyírja, nem? Lövöldözés, menekülés, majdnem meghalás jön, apu Sarknál marad, Sydék meglógnak és elkezdenek inni, aztán dugnak egy jót, hehe.

Arvin bácsi félmillióért talál egy orvlövészt Lindsaynek, és ezzel párhuzamosan KémFaternek előadja a Syd életéért aggódó nagybácsit, welcome back, Mr. Sloane. KémFater pofánvágja az egyre idegesítőbb Lindsayt, mert Syddel viccel, és ezt nem szabad, irány a sitt, és Vaughn is megy vele a biztonság kedvéért. Az nem semmi, hogy az apósjelölt még mindig Mr. Vaughnnak szólítja a lánya fasziját, nem randiznék Syddel semmi pénzért.

Grazban összeérnek a szálak: Sark egy helyes kis hordozható lángszóróval kiszedi az apjából, hogy mit mondott Willnek, Sydék rockzenész maskarában jelennek meg a portán, végre van min röhögni. Syd meghekkeli a szálloda rendszerét a tévén keresztül (ne kérdezzék), és rálel a Julia Thorne által a széfben hagyott cuccra, amit persze az immáron ÁlFrancie-vel megerősített Sark is keres, és meg is szerez előttük, de csak időlegesen, mert a verekedések végén Sark/ÁlFrancie - Syd/Will 0-2, a klón ráadásul még egy kést is kap a szívébe, még a végén tényleg meghal.

Az epizód végén jöhet a csere, Syd a Rambaldi hogyishívjákért cserébe, plusz az Arvin bácsi által felhajtott orvlövész a képben, na vajon kit kell lelőnie? Lindsayt, ki mást. Arvin bácsi nagyon megkavarta ezt a málnaszőrt. A Rambaldi szerkezet persze nem volt a ládában, legalábbis ezt mondja Arvin bácsi, de nem hiszünk neki, mert velejéig romlott és geci. Dixon, Vaughn és KémFater ismét a CIA-ban, minden a legnagyobb rendben. Marshall elemzi a Grazban talált dobozt, amit ki más, mint Rambaldi csinált, és emberi szövetet tartalmaz, feltehetően a sajátját. Jövő héten talán ez is kiderül (muhaha).