Beindult végre a szezon, megint kapunk eksönt, álmokat, Rambaldit, geci Sloane-t, Syd vs Francine; Syd vs Vaughnné és Syd vs Syd verekedéseket, no meg egy ütős vendégsztárt David Cronenberg személyében, aki azért jobb, ha a jövőben megmarad a rendezésnél.

Syd valami raktárféleségben ébred, ahol az agytröszt éppen azon dolgozik, hogyan kerülhetnének ki a csávából, hiszen csak betörtek egy állami börtönbe, vagy mi. A megoldás három szálon fut majd: Vaughn és KémFater rálelt valami memóriazavarokkal foglalkozó tudósra, és elviszik hozzá Sydet, hátha kiderül valami Syd Julia Thorne-jelmezes időszakáról; Vaughnné visszamegy a CIA-hez, és úgy tesz, mint akit elrabolt a Társaság (kösz port.hu), de ehhez először hihetővé kell tenni a dolgot, így Syd agyba-főbe veri; Sloane pedig kifőzi, hogy a Társaság nevében zsarolják meg a CIA-t, és kérjék el a Rambaldi cuccot Sydért cserébe. És ez nem gyanús senkinek.

Egy rövid közjáték során Syd és KémFater kempingcuccba öltözve elmennek megnézni azokat a koordinátákat, melyeket Sydből a sitten ki akartak szedni, találnak egy fémdobozt, benne egy kézzel, amin egy Rambaldi tetkó van. Nagyon guszta jelenet volt. Marshall majd elemzi a DNS-t, és akkor minden jó lesz, gondolják. Miközben Vaughnné a faszfej CIA igazgatóval próbálja elhitetni, hogy őt valóban megverték, és tényleg jó ötlet Sydet Rambaldi gépezetre cserélni, Marshall megállapítja, hogy a kéz DNS-e nincs benne az adatbázisban, de az tuti, hogy kb. négy hónapja vághatták le a gazdájáról. Ez majd később fontos lesz, kitartás.

Syd, KémFater és Vaugh elmegy a Cronenberg alakította kattant tudóshoz, aki egy jófajta koktél segítségével Sydet éber álomba vagy mi a hátamba meríti, így az vissza tud menni az emlékeibe, és hátha meg tudja a Julia Thorne hakni hátterét. Na persze, majd mindent megmutatnak azonnal mi? Muhaha. A kissé kusza álomképekben történik egy rakás dolog, a fontosabbak: Sydet majdnem agyonveri Vaughnné, akit ekkor még nem is ismert; találkozik Lazarovval, akinek álmában kajakra levágja a kezét; látja saját magát, ahogy lelövi az ál-lakótársát két évvel ezelőtt, és a lakásából elhurcolja egy csapat kedves ember; egy hordágyon tolják be egy helyiségbe, melynek ajtaján a 47-es szám áll. És ennyi, arra gondosan ügyelnek, hogy nehogy elárulják HOL AZ ÚRISTENBEN VOLT SYD KÉT ÉVIG?

Az álom hatására a felébredő Syd reflexből lesmárolja Vaughnt, cool. Marshall az orosz nagykövetségtől szerzett DNS-minta segítségével beazonosítja a kezet, valóban Lazarové, tehát Syd nem ölhette meg - következésképpen a CIA-nak semmi oka őt mindenféle börtönökbe zárni, lehet hazamenni. Lindsay találkozóra hívja Arvin bácsit, és ilyet szól neki: "Tudom mire megy ki a játék, ismerem a célját, tessék, van róla papírom is." És Arvinnal elkezd forogni a világ, le van bukva. Csak kavarja. Tudtam én. Lindsay terve? Belemegy fogoly-Rambaldi gépezet cserébe, de csak úgy, ha Arvin intéz neki egy orvlövészt, aki kinyírja Sydet, mert a csaj tud róla valamit. Yessss, Alias is back.

Az utolsó jelenet persze egy cliffhanger, az emlékeiben ismét elmerülő Syd ott ál a 47-es szoba ajtajában, arcán rettegés jelei (már amennyire ez megy baltaarcú kedvencünknek) és snitt, majd jövő héten megmutatjuk mit látott, vagy nem. JJ Abrams, geci vagy.