Babonás nap van a kórházban, mert négy beteg gyors egymásutánban távozik közülünk, és a hullaházból az az infó jön, hogy a babona szerint vagy három, vagy hét halál van, már ha csoportos a téma, ugye. Nem tudom, hogy itthon ezzel hogy vannak az orvosok, meg kéne kérdezni. Mivel négy újabb beteg kerül képbe, lehet izgulni, hogy a faszkalap fejsérült, a jócsaj, vagy a főnök AA támogatója mondja-e be az unalmast, mivel a negyedik az Danny, a Szívbeteg Ember, akibe Izzie szerelmes, tehát nem halhat meg.

A leginkább teuton fetisiszták legkellemesebb álmaira hajazó Heigl ezen a héten sokkal inkább előtérbe kerül, mint eddig, és mint kellene, egyrészt Yanggal majdnem van egy fasza csajbalhéja, amit azért meg kellett volna csinálni hajtépéssel, meg mindennel, másrészt pedig ott van Danny és az ő szívbeteg teste, amire vágyik, és csókolja ezerrel is, Izzie, Izzie, ez nem profi viselkedés, angyalom.

Ami a babonát illeti, a nekem megfelelő mennyiségnél sokkal kevesebbet szereplő Addison forró csokit osztogat, Burke pedig a kurva ronda hajvédő sapkája hiányára keni a reggeli első halálesetet, igen, ez a legtudományosabb magyarázat, nem viccelek. Izzie aztán elzavarja Alexet a náthás picsába, aki ezért nekiesik George-nak, hogy miért ilyen fasz, és nem zavarja el a náthásba Meredith kisasszonyt, akinek az idegesítő narrátorszövegétől mkinden jóérzésű embernek áll a szőr a hátán, de George inkább csajozni vágy, és lőn: elhívja randizni Sara dokinőt, a csöcsös-faros latina szexistennőt, akinek kurva jó hangja van eredetiben. Na ennyi volna, jövő héten kínlódunk tovább.