Katherine Heigl olyannyira eggyé vált a Grace klinikában megformált dr. Izzie Stevens szerepével, hogy gyakran saját magát is megvizsgálja. Ilyenkor pedig előfordul, hogy nem létező betegségeket fedez fel önmagán.

- A produkcióban egy modellból lett orvosjelöltet személyesítesz meg. Állítólag a divatszakma egyáltalán nem esik tőled távol.

- Még mielőtt belecsöppentem volna a színészetbe, fotómodellként kerestem a kenyerem. Bejártam a fél világot és ennek köszönhetően sok-sok barátot találtam. Az általam megformált karakter, Izzie Stevens is a kamerák előtt dolgozott egy ideig, hogy az orvosi egyetem tandíját ki tudja fizetni.

- Meglepődtél a Grace Klinika sikerén?

- Igen! Ugyan mindenki reménykedett abban, hogy nem kötöttünk rossz üzletet, amikor aláírtuk az ABC tévétársasággal a szerződésünket. Ám sokan azt gondolták, hogy egy újabb kórházsorozattal már nem tudunk újat nyújtani. Azonban ezek a feltevések nem igazolódtak be. Annál is inkább, hiszen a Grace Klinika a medikusok szemszögéből mutatja be a szakma nehézségeit, kudarcait és persze a felemelő pillanatokat is.

- A szerelmi bonyodalmakat se hagyd ki a felsorolásból!

- Egy ilyen zárt közösségben óhatatlanul szövődnek romantikus kapcsolatok. Ezt persze most a sorozatra értem és nem a magánéletünkre.

- És azon a területen mi újság?

- Egy éve van barátom és a kollégáim többsége is hosszabb-rövidebb ideje elkötelezte már magát. Úgyhogy mielőtt bárki bármit feltételezne, leszögezem, a stábban mindenki hűséges a párjához.

- Mennyire befolyásol téged, hogy egy orvos bőrébe bújtál? Például jobban odafigyelsz az egészségedre, mint eddig?

- Erről rengeteget tudnék mesélni. Egyrészt, mint "szakavatott doki" állandóan újabb és újabb betegségek tüneteit vélem felfedezni magamon. Amikor megkapom a forgatókönyvet és elolvasom a szövegemet, kb.9-10 elváltozást "diagnosztizálok". Ilyenkor végig fut az agyamon: "Lehet, hogy el kéne mennem röntgenre?" Aztán persze észhez térek. De eddig még nem tudtam leküzdeni ezt a fóbiámat. Lehet, hogy hipochonder vagyok?

- Egy sorozat forgatásán elkerülhetetlen a színészek közötti torzsalkodások, szakmai féltékenységek. Te hogyan kezeled a nézeteltéréseket?

- Egy éve dolgozunk együtt, és még nem kaptam hajba senkivel. Tulajdonképpen szinte mindannyian az ismeretlenség homályából kerültünk ide. Ráadásul ugyanaz a cél vezérel minket: minél őszintébben alakítani a szerepünket.

- Ezek szerint jó hangulatban telnek a felvételek?

- Olyannyira, hogy sokszor nem tudom megállni a nevetést. Amint elkezd pörögni a kamera, elmosolygom magam. Bármin és bármikor. Csak szegény operatőröket és a rendezőt sajnálom, akik mindig arra várnak, hogy befejezzem az idétlenkedést, és végre dolgozhassunk.