Nakéremszépen, a második évad vége nem most volt, legyen annyi elég összefoglalónak, hogy Sloane összerakta a Rambaldi gépet, Syd agyonverte az álbarátnőt, majd elalélt, és egy sikátorban ébredt. Hong-Kongban. 2 év múlva. Innen kezdünk.

Vaughn érkezik magyarázni, azt hitte mindenki, hogy Sydnek annyi, ő ott is hagyta a CIA-t emiatt, és szépen lassan magához térve nőt szerzett be magának, örökbe, ott a gyűrű, tessen csak nézni. Syd kiborul, ha két évet az én életemből is elvesznek, én is kiborulnék, de az exnőm fejét nem akarnám módszeresen szétverni, de valahol megértem a csajt. Kórház, Dixon és Weiss jő, híreket hoznak, Syd továbbra is úgy érzi magát, mint Alice csodaországban, csak nagyon szar anyagon, különösen akkor, amikor a két ügynök egy újabb titokzatos szervezetről papol (angolul The Covenant), az élet nem áll meg a te kis amnéziád miatt, szívem.

A gonoszok valami chipre vadásznak, megszerzik, de nem ez a fontos, hanem Syd első napja a munkahelyen, Marshall a biztonság kedvéért bemutatkozik neki (jó poén, na), apu sehol, ja persze, őt sittre vágták. Kémfater szakállban annyira nem megnyerő, ráadásul a szőrzet rohadtul mű. Sittrevágás oka parancsmegtagadás, blablabla, úgyis kijön előbb-utóbb, hagyjuk is egyelőre. Syd a kórházban elcsent szófoszlányok és csodálatos meggyőző képessége segítségével ráveszi Dixont (aki már főnök!), hogy ő mehessen az ellopott chip után, ami persze teljesen logikus, hiszen teljesen jól van már, meg minden, eh, az a kis seb a hasán, meg az amnézia meg kit érdekel.

Syd Párizsban, csinálja amihez ért, szétrúgja a seggét egy rakat rosszembernek, majd megtudja, hogy Sloane nemhogy megúszta a villamosszéket, de egy karitatív szervezetet vezet Zürichben. Egy pillanatig úgy néz ki, hogy Syd belepaszírozza Arvin bácsi fejét az asztalba, de nem, erőt vesz magán, és az ezzel járó remegő orrcimpák társaságában a titokzatos ellenről érdeklődik, melyről egy karitatív szervezet igazgatója természetesen mindent tud, ez manapság alapkövetelmény egy ilyen poszthoz.

Prágába kell menni, mint azt Syd megtudta egy Sloane-tól megkapott listán szereplő kapcsolattól, ott megint átváltunk jócsaj parókában üzemmódba, chipet szerzünk vissza, gonosz embert döntünk saját késibe, majd irány Hollywood. Chippel a kézben zsarolunk, Jack kiengedését elérjük, kötelező borotválkozás után pedig jöhet Vaughn, és a várt sírós-picsogós "én vártam volna rád" jelenet, nyugodtan ki lehet hagyni, semmi lényeges.

A következőt azonban nem, mert Jack egy videófelvételen megmutatja, hogy az elmúlt két évben mit is csinált a lánya. Mit is? Szőke parókában ölt embereket, azt. És közben belenézett a lencsébe is.