John Glover szeme csak úgy csillog…Ami nem is csoda, hiszen a veterán színész imádja a rejtélyes Lionel Luthort alakítani, kinek áskálódásai az elmúlt három évben a képernyõ elé szögezték a Smallville rajongóit. Imponál neki, hogy senki nem tudja megfejteni, ki is Lionel, s pontosan mi lesz vele.

"Különösen az elozõ évad óta van ez" - kezdte, miközben készült vissza Vancouver-be, hogy leforgassa a negyedik évad Transference c. részét (amiben Clark és Lionel teste összecserélõdik). "Találkoztam emberekkel, akik azt magyarázták, mennyire frusztráltak, mert nem tudják, jó vagyok-e vagy rossz. Ez hihetetlenül nagy bók számomra."

Glover bevallja, hogy szakmai életét az elmúlt néhány éve bizony Lionel szerepe tölti ki. Valójában csak egy kis szerep lett volna az övé a bevezetõ epizódban, de Al Gough és Miles Millar producerek rájöttek, hogy Lex apja potenciális aranybányát jelent nekik. Lionel klónozási kísérletei, és a remény, hogy megtalálja a gyógymódot a májbetegségére, a sorozat középpontjába került. "Ez fokozatosan alakult ki."- jegyezte meg Glover. - "Izgalmas volt azt érezni, hogy mi tettük Lionelt fontossá."

A színész egész addig nem tudott semmit Lionel egészségi állapotáról, amíg el nem kezdték forgatni az Obsession-t. "Korábban semmi konkrétat nem mondtak." - nyilatkozta. -"Én eddig csak a fantáziámat használtam, s biztos vagyok benne, hogy az írók és a producerek figyelik, mit csinálnak a színészek. Végül is ez egy amolyan adok-kapok szituáció."

Glover a Memória c. részrõl így beszél: "Csodálatos volt. Megadatott nekem az a lehetoség, hogy egyszerre játszhattam a két Lex-szel, Michael-lel és a kiváló Wayne Dalglish-sal. Visszatértünk a történtek gyökeréhez, és ahol a széthúzás még csak születõben volt köztünk. Ez fantasztikus volt. Emlékeznek arra a jelenetre, ahol a szülinapi partin a dobozról beszélem Lex-nek? Ott minden tele volt szeretettel. Értékeltem."

"Csodálatos a forgatókönyve" - folytatja az áradozást a Memóriáról. -" Korábban nem tudtam, mi volt Lex és Lionel között a múltban, de azt éreztem: valaminek lennie kellett ott. És most boldog vagyok, hogy rájöttem, mi volt az. Miles (Millar) azt mondta, talán visszahozzák a hármasunkat egy visszapillantás erejéig. Alisen Down, aki ugyanolyan törékeny, mint a szerepe, Lillian. Õ is pompás volt. Bárcsak lenne egy másik olyan epizód, ahol visszamehetünk az idõben Alisen-nel és Wayne-nel oda, ahol még minden szép volt."

Glover örült, hogy a részese lehettet az epizód leforgatásának. "Mindannyiunknak nagyon tetszett a rendezés. Milesnak (Millar) elképesztõ szeme van hozzá. A második napon azonban volt egy kis nézeteltérésünk. Mindketten mást akartunk. Végül az õ akaratának engedtem, de lehettem volna kicsit feldúltabb is, amiért elsõre beadtam a derekam. De megcsináltam, s hamar rájöttem, hogy igaza volt. Jót nevettünk rajta, hála istennek, és aztán teljesen megbíztam benne."

A következõ epizódban, a Talizmánban John Schneider a kamera mögött állt. Glover elárulta, hogy az Örökség c. epizód (Legacy) harci jelenetei alatt kezdtek kötodni egymáshoz. "Szép idõk voltak" - emlékezett. - "Karakterként nem volt sok munkánk együtt, s ami volt, az is csak beszéd-jelenet volt. De jó pár napot eltöltöttünk együtt, lent a szuk barlang díszletében."

Glover azt mondja, el tudná képzelni, hogy õ játssza Jonathan Kentet. "De ha 4-5 évig pereskednénk miatta, meggondolnám... – nevet - Mindig élveztem elvetemült embert játszani, ezért az én Jonathan Kentem kicsit hibbant lenne. Én így csinálnám."

Az ötlet, hogy leborotválják Lionel haját, magától a színésztol származik. "Valaha sokat dolgoztam színházban. Egyik karakter jött a másik után. Egyik arcom a másik után. Amikor megtudtam, hogy Lionel börtönbe megy, rögtön arra gondoltam, hogy ki lehetne hangsúlyozni egy másik megjelenését, ami vicces is lehet(ne). Most a negyedik évadban dolgozunk, ezért drasztikus váltásra gondoltam, ami kicsit megélénkíthetné a dolgokat."

Az ötlet a Memória forgatása alatt ötlött fel benne. "Egy nappal elõtte Miles mondta, hogy börtönbe kell mennem. Mikor bementünk a lakókocsiba, hogy néhány aznapi jelentrõl beszéljünk, megkérdeztem tõle: Mit szólnál, ha a szezon fináléban lenyírnánk a hajam? Ez az, amiért csodás ez a munka: mindenhonnan jönnek az ötletek. Jó kis csapat vagyunk, akik nyitottak az ötletekre, javaslatokra."

A jelenet a Válság (Crisis) végén, mikor Lionel a pisztolycsövet beveszi a szájába, egy hirtelen toldás volt, és igazából már a Memória alatt le lett forgatva. " Valahol Miles, Greg Beeman és James Marshall csak emiatt a pár képkocka miatt figyelték a monitort." - mondta Glover. -" Aztán Beeman ötlötte ki, hogy megcsörrenjen a telefon."

"Itt van ez az ember: akaratos, önfejû, intelligens, és sokkolja a hír, hogy nincs semmi, amivel megmenthetné magát." - magyarázta. - "Én azt mondom az embereknek: honnan tudod, hogy fogod kezelni a halált, ha eljön az idõ? Aztán Lionel telefonhívást kap, és visszatér belé a remény. És ezek az ellentétek teszik izgalmassá a show-t."

Az új szezon elé nézve Glover azt mondja, nem sokat kérdezett arról, mi lesz Lionellel. "Az egyetlen dolog, amit javasoltam, hogy ha börtönben lesz egy ideig, írjanak neki egy kis történetet arról, hogyan lesz a börtönben õ a nagykutya. De sajnos nem lesz ilyen. Aztán a Transference c. részben valahogy Clark és Lionel átkerül a másik testébe. Martha velem van a börtönben, és azt hiszi, hogy Lionelt látogatja meg, holott Clark van a felszín alatt. Majd a farmon Clarkkal van Martha, õ viszont Lionel a fiú testében. Amióta beszéltek nekem errõl a koncepcióról, egyfolytában azt próbálom, hogy tudnám jól megcsinálni."

A színész élvezte a kisebb jeleneteket a Lois Lane-t alakító Erica Durance-szal. "Fantasztikus színésznõ, csupa vidámság" - áradozott róla.

Nem tudja, vajon Lionel felelõs-e a merényletért Chloe és Lex ellen. "Nem várom meg, hogy rám kenjék" - nevetett. - "Talán Morgan Edge volt. Mostanában láttam az elozõ évad elsõ két részét, és benne Rutger Hauert. Szép idõt töltöttem vele, és hiányzik. Képzeljék, egyszer adott nekem egy széket a születésnapomra. Hogy hogy történt? Történetesen nem szeretem a magas rendezõi széket, mert kényelmetlen, ha hosszabb ideig akar benne ülni az ember, s minden, amire az ember lába vágyik, az valami támaszték. Sokkal kényelmesebb, ha szilárd talajt érzek a lábam alatt. Kértem egy alacsonyabb széket, s mikor visszamentem hétfõn, a születésnapom után - ami az utolsó együtt töltött napunk volt -, egy csomag várt rám Rutger-tõl, amiben egy szék olyan szék volt. Megkereste és megvette nekem."

forrás: Press