Kérdezõ: Most, hogy két évad lement a Smallville-bõl, hogy érzed, a sorozat megtalálta az útját?
Michael Rosenbaum: Igen. Most már összejött minden alkotóelem hozzá. Sokáig komolyan foglalkoztatott minket, hogy miképp szárnyaljuk túl az elsõ évadot. Sok rajongónk volt, így sok hozzászólást is kaptunk. Magazinok címlapján szerepeltünk...Csak épp nem tudtuk, képesek vagyunk-e ennél is jobbat alkotni. A válasz megérkezett. Az elvárásoknak eleget tettünk a második évaddal, s így sikerült még több szimpatizánsra szert tenni. Egy szó, mint száz, mi megkísérlünk minden nap jobbat alkotni, mint egy nappal elõtte. Ezzel mindenki így van, a forgatókönyvíróktól a színészekig. Mi mind azt szeretnénk, ha a Smallville sikeresen folytatódna, s nem süllyedne az "átlagos sorozat"-szintre. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy keményen dolgozzunk, és megpróbáljuk jobbá tenni a mûsort.
K: Mindezt figyelembe véve, miképp tudod mindig más oldalát bemutatni karakterednek? Tényleg, számodra még mi újat adhat Lex Luthor?
MR: Rengeteget. Micsoda kérdés...Amerre Lex megy, arra tartok én is! A sötétség útján haladva minden lépéssel megkísérlem fenntartani a kíváncsiságot: "Mi teszi Lexet gonosszá?"
K: Tudsz erre példát hozni a második évad epizódjai közül?
MR: Természetesen. Ilyen a Precipice (2. évad, 19. rész, a szerk.) epizód. Ott volt lehetõségem arra, hogy megmutassak sok mindent a karakterem jellemébõl. Többször is láttuk Lex azon "másik" oldalát, amelyet nem is szeretnénk látni. Itt kiderült, milyen reakciót vált ki, ha valaki, aki kötõdik hozzá (Helen Bryce/Emmanuelle Vaugier, a szerk.) veszélybe kerül.
K: Ez a kapcsolat is egy lépés a sötétség útján?
MR: Hmm...Ez is egy olyan dolog, amirõl csak spekulálhatunk Sajnos az írók nekem sem mondtak el mindent, s amit elmondtak, azt sem mondhatom el (mondja nevetve). De úgy gondolom, mindennek - beleértve a karaktereket is - megvan a maga célja a történet folyamán. Helen most belépett a képbe és errõl ennyit. A hollywoodi fiúknak pedig minden bizonnyal sok ötletük van, hogy miképp készítsék elõ Lex bukását, s gonosszá válását. Én errõl még nem tudok semmit, s nem is akarok tudni semmit. Így számomra is szórakoztatóbb.
K: Akkor azt sem tudod, hogy a második évad fináléjában miért maradt egyedül Lex a repülõn, pilóta nélkül?
MR: Nekem sem akarták elmondani! A minap együtt ebédeltem Miles-szal és Allal (Millar és Gough, a szerk.). Nem bírtam tovább és megkérdeztem tõlük: "Na, és most mi fog történni?" Õk pedig így válaszoltak: "Michael, tudod jól, hogy csak akkor fogjuk elmondani, amikor dolgozni kezdünk rajta..." Nem tudtam mit mondani: "Gondoltam." (mondja nevetve). De úgy tartom, a dolgok így érdekesek és izgalmasak. Ha tudnék mindent, hogyan lehetne számomra is izgalmas?
K: Ez így igaz. Ugyanakkor minden bizonnyal nagy a kísértés, hogy rájöjj, mi is történik majd veled a vásznon...
MR: Pontosan. Csak hogy amikor éppen úgy érzed, hogy rájöttél, mi fog történni, az írók csavarnak kettõt a sztorin, s valami olyan jön ki belõle, ami nagy meglepetésként, váratlanul ér. És éppen ez, ami izgalmassá teszi számomra. Mindenki gondol valamit a történetrõl. Hogy mi lesz Lex-szel, vagy mondjuk Clarkkal. Minden ember képes errõl különbözõ teóriát felállítani, s van, hogy csak kicsi a különbség.
K: Egy második évad elõtti beszélgetésben te megtévedt hõsnek nevezted Lexet. A második évad befejezõdött, ahol láttuk olyan epizódot, mint az Insurgence (2. évad 12.rész, a szerk.), amelyben Lex nem tiszta eszközökkel akarta megfúrni apja vállalkozását. Ezek ismeretében még mindig tartod a minõsítést, vagy szerinted is megváltozott az általad alakított karakter?
MR: Amikor Lex tesz ilyen dolgokat, az adott idõben ezeket a lépéséket megfelelõnek, sõt, helyesnek tartja. Mindenki életében vannak pillanatok, amikor szívesen válnánk magányos bosszúállóvá, amikor valakit legszívesebben a saját fegyverével gyõznénk le. Hogy ekképp fizessünk vissza neki mindent. Lex képes véletlenül kínokat, fájdalmat okozni másoknak. Nem gondolja végig, mit tesz, csak csinálja. Az apja iránti ellenszenvet pedig az táplálja, hogy amikor ezek a dolgok történnek, akaratlanul is fájdalmat okoz azoknak, akiket kedvel, vagy szeret. Így például Kentéknek. Nem hiszem, hogy Lex szeret ilyen lenni. Õ harcol önmagával, megkísérel jó dolgokat tenni. Volt epizód a második évad folyamán, amikor Lex ilyesmiket mondott: "Hatalmas hibát követtem el, de kérlek, bízz bennem. A másik utat akarom választani. Segíts nekem. Nem akarok olyan lenni, mint az apám. Segíts nekem jobbá válni." Ez jellemzõ rá az egész évad folyamán. Igyekszik mindig helyes dolgot tenni, csakhogy borotvaélen táncol. Ettõl lesz olyan igazi. Ez teszi õt sebezhetõvé, ezáltal pedig élethûvé. Mindannyian emberi lények vagyunk. Mindannyian igyekszünk jót tenni, de amikor ez nem sikerül, beindul a dominó-effektus.
K: Azt elárulnád, hogy Te és John Glover hogyan tartjátok ezt a feszültséget Lex és Lionel között a vásznon?
MR: Volt már, hogy a sminkesnél várakoztam, amikor vidáman betoppant John, s egy mosoly kíséretében azt mondta: "Hello, fiam!" Én pedig erre replikáztam: "Hello, apa!" Majd megöleltük egymást, és leültünk. Aztán, amikor jön a jelenet, a rend kedvéért egyszer-kétszer átolvassuk a szöveget. Utána pedig bemegyünk a díszletbe, s azt csináljuk, amit igazán szeretünk: színjátszunk. A rendezõk pedig általában leülnek a székükbe, s hagynak minket kibontakozni. Csak akkor adnak instrukciókat, ha nagyon fontosnak tartják. Remek dolog, hogy a Smallville alkotói bíznak Johnban és bennem, s hagyják, hogy csináljuk a munkánkat. Johnnal a munka mindig új és friss. Õ is mindig 110%-ot ad bele a közös munkába. Ezért is tisztelem õt mindenkinél jobban.

a Smallville Comic Book riportja alapján