Mostanában John Schnederrel a Smallville címû sorozatban találkozunk, ahol Jonathan Kentet játssza. Ez egy remek visszatérés számára a dicsfényben úszó sztárok világába. Schneider azonban majdnem visszautasította Clark Kent apjának szerepét, mert attól tartott, hogy Superman története "bár jó, de már kimerítették". Ám amikor elolvasta a forgatókönyv vázlatát, rájött tökéletesen kielégíti mindazt az igényt, amelyet maga elé támasztott még karriere során: sokszor keresett már olyan filmeket, ahol becsületes, remek szülõt alakíthat.
Schneider megfigyelte, hogy a televízióban sokszor nem adják meg a tiszteletet a szülõknek. Helyette úgy ábrázolják õket, mint "tudod, a buta népek a házban". Ezt pedig õ nagyon károsnak, sõt veszélyesnek tartja. "Tudják, nem a vér vagy a sok akció a legveszélyesebb, hanem a szülõk szerepének elhanyagolása. Ez a látásmód a legkárosabb a televízióban".
Miután elolvasta a Smallville a forgatókönyvet, rendkívül örült, hogy a szülõk központi pozíciót foglalnak el Clark Kent életében, jellemének alakulását is meghatározzák. "Ebben a mûsorban a szülõk szerepe nem csak az, hogy van egy gyerekük, hanem ezt a gyereket a szó szoros értelmében nevelik is. Egy remek fiatalemberré. A csúcs az, hogy ez a fiatalember a jólneveltség erényével az oldalán válik Supermanné."
Háromgyerekes apaként (18, 11,8 éves gyerekekkel) Schneder még inkább képes átérezni a Smallville-ben játszott szerepét. Saját gyerekeit egyébként addig nem ülteti le a Smallville elé, amíg felesége, Elly társaságában meg nem tekinti az épp aktuális epizódot.
A gyerekek által nézett televízió és mozimûsorokról a következõket mondja: "Meg kell védeni õket attól, ami ott zajlik, mert ha egyszer már belekerülnek a forgatagba, már nem lehet kihúzni õket belõle. "Hollywood szerepe, hogy ápolja a kultúrát. Én pedig úgy gondolom, jobb ápolónak kéne lennünk." Mondta Schneider.
Egy biztos: Schneider játéka Jonathan Kent bõrében elõsegíti a kultúra elõre mozdulását . Jonathan Kent egy határozott apát testesít meg adoptált fia, Clark Kent elõtt. Bár alkalmanként szigorú, szeretete azonban tagadhatatlan. "A nézõk többsége hálás, hogy egy ilyen határozott apai karakter megjelent a televízióban. Úgy érzem nagy a különbség a rosszindulat, s a nevelõ szándékú szigor között. Én úgy ézem, Jonathan Kent esetében valóban érezhetõ ez a differencia."
Schneider reméli, ez a szerep hatással lesz az emberekre: "elgondolkodnak mi is történik valójában az õ házukban, az õ szomszédságukban, vagy éppen saját családjukban. Ha valakit ilyen elgondolkodásra késztetek, akkor már minimum 90%-osan elégedett leszek a teljesítményemmel."