Az interjú Los Angeles-ben, David Anders otthonában készült, 2003 március 18.-án. Olyan kérdések hangoztak el, amiket a rajongók a leggyakrabban tettek fel a DavidAnders.com oldalon.

Azt tudjuk, hogy jön az Alias harmadik szezonja, de vajon Mr. Sark is visszatér?
David Anders: Természetesen. Biztos helyem van a filmben. Nem kell aggódniuk a Sark rajongóknak.

Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a fiataloknak, akik színészek szeretnének lenni?
DA: Mindig a szívükre hallgassanak, ha az, az álmuk mint nekem volt. Engem is ez hozott Los Angelesbe. Úgy gondolom, hogy befogattak. Minden kisebb szerepbõl amit kaptam megpróbáltam a legtöbbet kihozni, és mûködött. Majd megkaptam ezt a szerepet. Az elején azt gondoltam, hogy ez rossz film, de a legjobb lett. Csak azt tudom mondani, hogy tanulj. Tanulj, és neveld magad. Majd meglátod hova visz.

Mik a jövõbeli céljaid a színészi karriereddel kapcsolatban, és mi a végsõ célod?
DA: Folytatni a munkát, olyan gyakran amennyire csak lehetséges. Bárhol tv-ben, filmben, színpadon csak azt akarom, hogy dolgozhassak. Az nem fontos, hogy ismert legyek. Inkább lennék Robert Loggia, mint Tom Cruise. Vagy John C. Reilly, mint Tom Hanks. Nem számít, hogy ismerjék az arcom, csak a nevem. Értesz? De ez nem rajtam áll.

Ha nem színész lennél, mit szeretnél csinálni?
DA: Mindenféleképpen színész akartam lenni, ezt élvezem. De talán tanár, vagy olyan edzõ féle. Szavamra a legjobban focista lennék.

Milyen nehéz bekerülni a show business-be?
DA: Több lehetõség van. Minden személyes, és nehéz bekerülni. Olyan ember kell, akiben meg tudsz bízni pénzügyileg. Nehéz, de vannak ilyen emberek. Szerencsés vagyok.

Milyen volt Jennifer Garner-el dolgozni?
DA: Borzasztó! Nem, Õ a legjobb, legédesebb, legszorgalmasabb színész Hollywood-ban. Nyoma sincs nála önzésnek. De minden szereplõ óriási, szeretem ezeket az embereket.

Ha választhatnál, kikkel dolgoznál együtt szívesen?
DA: Rendezõk közül: Cohen fivérek, Paul Thomas Anderson, (Martin) Scorsese. Színészek: Sean Penn, Johnny Depp, Gary Oldman, Philip Seymour Hoffman, (Daniel) Day-Lewis. Színésznõk: Meryl Streep, Dianne West, és Natalie Portman. Az okok már nyílvánvalóak.

Mik a jövõbeli céljaid a fõiskolával kapcsolatban?
DA: Anyut nagyon érdekli ez a téma, általában felhozza. (Imitálni kezdi a hangját) "Fel kéne venned néha pár órát, mikor az idõd engedi". De egyenlõre nem ezt szeretném csinálni. Végsõ sorban szeretnék diplomát, angol irodalomból. Képzem magam amíg lehet. Most úgy érzem magam, mint egy szivacs, az életet tanulom. Egyelõre csak a munkára összpontosítok. De persze, egyszer szeretnék suliba menni.

Tanultál valaha zenét, vagy tudsz valami hangszeren játszani?
DA: Két éve tanulok zongorázni. Négy évig játszottam dobon. Kicsit tudok szintetizátorozni. A középiskolában doboltam egy bandában. Egyikben sem vagyok jó, a mai napig.

Milyen eljátszani egy gonosz karaktert, Sark-ot?
DA: Nagyon vicces. Mindig mondtam, hogy jobb játszani egy mellék, mint fõszerepet. Ellentétem, érdekes belebújni a bõrébe, és olyan deviánsnak lenni, mint Sark. A karaktere által nem tudod elítélni. Az Alias-ban minden fekete, vagy fehér. Vannak a jó, és a rossz fiúk. Szerintem õ nem rossz, ha azt hinném, nem tudnám jól eljátszani. Mindig úgy kell játszanod, mintha te lennél a gyõztes. Meglátásom szerint nem érzi, hogy rosszat csinál. Rambaldi-nak van egy kulcsa, a totális boldogsághoz, és Sark ezt akarja.

Mi a kedvenc zenéd, zenekarod vagy mûvészed akit szeretsz hallgatni?
DA: Rock zene! Nem szeretem a hip-hopot, technot, a nagy transzba ejtõ zenéket. Radiohead rajongó vagyok, minden idõk legjobb zenekara. Kedvenceim még: Pearl Jam, Dave Matthews Band, Tool, Depeche Mode, Jeff Buckley, Ryan Adams. A Korn-t is igazán szeretem. Nagy koncertre járós vagyok. Szeretem a zenészeket. De a Radiohead a legjobb. Zsenik.

Mi a kedvenc sportod?
DA: A kedvenc sportom a foci. Ez a legjobb játék amit valaha feltaláltak. Nagy rajongója vagyok még a golfnak, tenisznek, és a kosárlabdának. A baseball is OK, de a legjobb a foci.

Milyen az Alias stábja?
DA: Nagyszerû. A szereposztás fenomenális, tetõtõl-talpig. Hihetetlenül édesek, és segítõkészek. Jól mûködik együtt a csapat. Ez az elsõ tapasztalatom, és úgy érzem, talán el fog rontani. Ha majd máshol játszom, ugyanazt fogom elvárni, amit itt kapok. Szerencsés helyzetnek tartom. Olyanok vagyunk, mint egy család. Mindenki a másikat teszi elõtérbe, és magát inkább háttérbe szorítja. Ez a legjobb, szeretem.

Milyen érzés, hogy te vagy a legfiatalabb, a stábban?
DA: Nagyszerû. Úgy érzem magam, mint egy pelenkás piperkõc. Mint egy kölyök, egy baby. Sokat tréfálnak velem, én vagyok a céltábla.
De tudod, nagyszerû az én koromban együtt játszani, olyanokkal mint, Victor Garber, Ron Rifkin, Lena Olin, Jennifer Garner, és a többiekkel. Elképzelhetetlen. Kiváltságos helyzet.

Hogyan fejlesztetted Sark akcentusát?
DA:A válogatáson nem volt gond a British akcentussal, oda inkább a Kelet-Európai akcentus kellett. Mindjárt mikor megkaptam a szerepet, meglepõdtem az elsõ értékelésen. Mondták, hogy Sark, British akcentussal beszél. Sokat dolgoztam rajta, de szerencsére jó fülem van. Elõtte még soha nem dolgoztam olyanokkal, akik a filmben játszanak. Kapcsolatba léptem Fiona Neal-al, aki dialektusokat tanít. Õ sokat dolgozott velem, és még néha most is segít.
Nem szabad aggódnom az akcentus miatt, a szövegre kell figyelnem. Ha nem így tennék, akkor a film rossz lenne. Remélem elégedettek velem az emberek, az nekem elég. Tehát nem kell miatta aggódnom, mint az elején.

Vannak tervek Sark szerelmi érdeklõdésével kapcsolatban?
DA: Sark-nak igazából szüksége van szeretetre, ugye? Jó kérdés. Ez jó lenne. A szõke CIA ügynök, vagy gonosz Francie? Én szeretném, ha lenne. Szerintem maga kezdi kiismeri Sark-ot. Õ lassan kezd változni "szelídebb" irányba. Nem bánnám, ha lenne néhány csókjelenetem.
(Nevet)

Hogyan érintett, hogy Oregonból Los Angelesbe kellett költöznöd?
DA: Meglepetés volt, egy olyan városból, ahol kb. 20.000 ember él, egy ilyen hatalmas városba költözni. De aránylag gyorsan sikerült beilleszkedtem, és megszoktam. Szerintem mindig is városi fiú voltam. Elsõ pillanatban meglepetésként ért, mint egy hideg, büdös, döglött hal.

Milyen érzés híresnek lenni?
DA: Inkább kvázi hírességnek tartom magam. De persze az jó érzés, hogy felismernek a rajongók. Nagyszerû tudni, hogy befolyásolja õket amit csinálsz. Ez nagyszerû.