Rovat: Folytatása következik…

Rovatunkban hónapról hónapra egy-egy ismert tévésorozattal ismerkedhet meg az Olvasó. Mitol válhat sikeressé egy szappanopera, mi teszi nézetté oket, mely témák, mely színészek a legnépszerubbek? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, s igyekszünk feltárni egy-egy sorozat sikerének titkát. A rovatban nem vizsgáljuk a latin-amerikai sohavégetneméro sagákat, mexikói, venezuelai, brazil álszerelmes sorozatokat, sokkal inkább a kultikus(sá) váló szériákkal foglalkozunk.

Szalóky Bálint

A televíziós díjátadókon majdhogynem megszokottá vált, hogy az elismeréseket rendre a HBO szériái gyujtik be. Mindez nem véletlen: a kereskedelmi adók által kitaposott formai megoldásokat (évadonként huszonnégy, egyenként 42-43 perces epizód) reklámok híján a mozicsatorna könnyedén dobja latba, ráadásul az új, merész kísérletektol sem riad vissza. A 2001-ben a Sírhant muvekkel elorukkoló adónak azonban komoly konkurenciája akadt, ugyanis a Fox szintén ebben az esztendoben indította útjára formabontó akció-drámáját, a TV-történelmet író 24 -et.

A valós idoben, egyetlen nap leforgása alatt játszódó széria forradalmi ötlete a veterán alkotópáros, Joel Surnow és Robert Cochran ( Falcon Crest ) fejébol pattant ki. Így ráadásul lehetoség nyílt az eloírt szabályok betartására is: hétrol-hétre, fél éven keresztül egy-egy óra eseményeit követhetjük nyomon, természetesen szükségszeru csalásokkal fuszerezve – az „élo adást” ugyanis pár perc erejéig reklámszünetek szakítják meg (ezen idosávra természetesen a kevésbé lényeges eseményeket – például az utazásokat – idozítették).

A 24 történetének fohose egy titkos terrorista-elhárító kormányügynökségnél, a CTU-nál dolgozó Jack Bauer (Kiefer Sutherland). Mikor értesül róla, hogy a nap folyamán merénylet készül David Palmer szenátor (Dennis Haysbert) ellen, mindent elkövet, hogy megakadályozza ezt. Szintén tudomására jut, hogy valaki a saját emberei közül is a láthatatlan ellenség malmára hajtja a vizet. A problémát tetozendo feleségét, Terit (Leslie Hope) és tinédzser lányát, Kimet (Elisha Cuthbert) a merénylok elrabolják, ezzel kényszerítve arra, hogy maga is az összeesküvés részesévé váljon. Jack kettos játékot uz: míg látszólag megpróbálja teljesíteni a követeléseket, mindent elkövet, hogy családját mielobb biztonságba tudja és felfedje a tégla kilétét. Egyik kollégája, Tony Almeida (Carlos Bernard) érzi, hogy fonöke nem játszik teljesen nyílt lapokkal, ezért panaszt tesz Jack feletteseinél.

A 24 az elejétol fogva magához bilincseli a gyanútlan nézot: nincs egyetlen unalmas másodperce sem; az egyes epizódok végén a feszültség oly mértékben a tetofokára hág, hogy már-már lehetetlennek tunik kivárni a folytatásig hátralévo egy hetet. Ezt a TV szériákra egyáltalán nem jellemzo adrenalin-bombát a Surnow-Cochran kettos úgy éri el, hogy a figyelmünket a megszokottnál sokkal inkább igénybe veszi: Jackel párhuzamosan további két-három egyenértéku cselekményszálat követhetünk; a kézikamerás és osztott képernyos megoldások, valamint az idonként fel-felvillanó digitális óra pedig mind az ido rövidségét hivatott hangsúlyozni. Mindehhez briliáns forgatókönyv társul, a 24 -ben ugyanis még a gyakorlott film- és sorozatfüggok számára is teljességgel kiszámíthatatlan fordulatok követik egymást. Noha az órák múlásával egyre több lehetoség nyílik megismerni az egyes karaktereket, egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy megérik a nap végét.

Ahhoz, hogy az események mindvégig tarthassák ezt a feszes tempót, szükséges volt a realitástól való néminemu elrugaszkodás: hétrol-hétre nézve az epizódokat nem válik annyira szembetunové, de a sorozatban annyi konfliktus halmozódik fel, hogy azok megoldása a való életben lehetetlen lenne egyetlen nap leforgása alatt – melyek különösen igazak a Palmer szenátorral történo eseményekre. Ez azonban éppúgy bocsánatos bun, mint hogy ebben a valóságot másoló fantáziavilágban nincsenek forgalmi dugók, hoseink pedig „véletlenül” a mindennapok szükségszeru tevékenységeit vélhetoen pont a reklámszünetben, vagy akkor végzik el, amikor a kamera nem oket követi.

Az elso évadot látva joggal érezhettük, hogy a történet felénél a sorozat némiképp megtörik, és eltart pár epizódig, míg ismét „magára talál”. Ennek kézzelfogható okai vannak: a Fox a rizikót minimalizálandó minden új projectjénél nem a teljes szezont, hanem annak felét rendeli meg, majd a nézettségi mutatókat látva dönt annak további sorsáról. A 24 elso pár epizódjának frenetikus sikere persze nem csak az elso nap befejezését garantálta, hanem azt is, hogy Jack Bauernek még jó néhány álmatlan éjszaka elé kell néznie.

Akik abban a hitben ringatóztak, hogy Surnowék már az elso körben ellotték minden puskaporukat, nagyon is tévednek: tekintettel arra, hogy késobb egybol huszonnégy órában gondolkozhattak, a folytatásokban nincsenek szükségszeru kényszermegoldások, vagy bármi, ami az alkotói szabadságukat korlátozná. Míg az utolsó pillanatokban is megdöbbento elso szezon tulajdonképpen maga is szenvedo alanya volt a szeptember 11-ei eseményeknek (a nyitóepizódból újra kellett vágni a repülogép-robbanást), addig a második nap már egyértelmuen az ez utáni közhangulatot tükrözi: az idoközben elnökké vált David Palmer tudomására jut, hogy Los Angelesben egy radikális szervezet atombomba felrobbantását tervezi. Palmerre hatalmas nyomás nehezedik: bizonyítékok vannak rá, hogy a robbantásban több Közel-Keleti ország érintett, mely könnyedén a háború kirobbantását eredményezheti. De mi van akkor, ha a háttérben valójában Palmer saját bizalmasai és olyan befolyásos üzletemberek állnak, akik pusztán anyagi indíttatásból képesek lennének milliók életét kockára tenni?

Tulajdonképpen a trilógia záró darabjának is felfogható a harmadik évad, mely a biológiai fegyverkezésre helyezi a hangsúlyt. Az eddig elkészült napok közül ez sikerült a leghibátlanabbra: a második szezon ugyan orvosolta elodje apró gyerekbetegségeit, de joggal róhattuk fel hibának, hogy a Kim Bauerrel történo események felesleges mellékszálnak bizonyultak. A harmadik évad minden eddiginél feszültebb cselekményében az íróknak már számára is sikerült megfelelo helyet találni, ráadásul számtalan olyan szálra is pontot tesznek, melyek az elso vagy második széria során maradtak lezáratlanok.

A 24 -el igazán komoly kockázatot vállalt a Fox: olyan sorozatot készítettek, melyet nem lehet újságolvasgatás közben, a „háttérben” nézni, lévén maximális odafigyelést igényel, ráadásul az egyes évadok meglehetosen nagy idokihagyásokkal képeznek önálló egészet (a második és harmadik eseményei között például három év telik el), így azok végeztével semmilyen garancia nincs rá, hogy a nézo a következo nap eseményeire is kíváncsi lesz. A forradalmi próbálkozásnak mégis meg lett az eredménye: a 24 hatalmas rajongótáborra tett szert a világ minden táján, újból az élvonalba repítve ezzel a foszerepben rég látott, de televíziózással most eloször próbálkozó Kiefer Sutherlandet.

A remek csapatmunka mesteri végeredményét évrol-évre elismerik az Emmy- és Golden Globe-díjátadókon (ha máshogy nem, hát jelölés formájában), és a nézettségi mutatók alapján nem nehéz megjósolni, hogy Jack még számtalan éven keresztül vendégeskedik a képernyokön. A masszív nézoközönségre a legnagyobb bizonyíték, hogy amikor eloször híre ment, hogy az Államokban januárban indult negyedik évadban a régi szereplok közül csupán Bauer ügynök tér vissza, felháborodott levelek özöne áramlott a Foxhoz. Végül közkívánatra beleszotték a történetbe a korábbi másik foszereplo, Tony karakterét, akivel a harmadik szezon során meglepo események történnek. Hogy pontosan mik is? Nos, ez maradjon inkább meglepetés.