Lakatlan sziget, hajótörés, tűzcsiholás, dzsungelben rejtőző fenevadak, meg tűvel és cérnával összevarrt nyílt sebek - ezektől a hívószavaktól nem csak a kiscserkészeknek kezd olyan hevesen verni a szíve, mintha intravénásan tripla eszpresszót juttatnánk a szervezetükbe, de a felnőtt lakosság jelentős hányadában is mocorogni kezd a rég ottfelejtett Robinson Crusoe.

Két évente ki is jön egy mozifilm a kisember megküzd a természettel sztori újabb verziójával, a kereskedelmi tévék dugig vannak a téma dinoszauruszokkal, kannibálokkal vagy éppen elfelejtett, azték kincsekkel felturbózott változataival, ráadásul a túlélési könyvekből több raklapnyit el lehet adni, általában olyan embereknek, akik még a négyes-hatos végállomásáig sem merészkednek el önszántukból.

Az RTL Klub (és a sorozatot már egy éve sugárzó AXN) tehát nem vállalt nagy rizikót, amikor megvette az Eltűntek című filmsorozatot, ami egy trópusi szigetre zuhanó chartergép utasainak viszontagságait meséli el egyelőre negyvennyolc részben.

Az Eltűntek az első, bevezető rész alapján ráadásul nem egy Xéna, vagy Medicopter 117, nincs bugyuta történet és a másodvonalbeli digitális effekteket is csak módjával adagolják. Vannak viszont átgondolt konfliktusok és majdnem két tucat izgalmas karakter, akik már az első epizódban túllépnek a szappanopera-kliséken.

Dzsungelreality

Az Eltűntekben nincs nagy bevezetés, rögtön a szigeten találjuk magunkat az égő roncsok mellett, persze később azért időről időre visszarángatják a főszereplőket a múltba, már csak a kimunkált karakterábrázolás kedvéért is, de azért a sűrű dzsungelre és a sűrű dzsungelből jövő félelmetes zajokra is érdemes figyelni.

Mindezt nem csak jól összerakott képi világgal támogatják meg a készítők, de mélyebben is belekotornak a hollywoodi szerszámosládába: gondosan adagolt kísérőzene és trükkök is járnak az Eltűntekhez. Persze a Lost főműsoridős sorozat még itt, a hárommillió Sztárbox-néző hazájában is, így a Maffiózókra vagy a Sírhant művekre jellemző fanyar humort vagy az egymásra pakolt filmes utalásokat hiába is keresnék ebben a sorozatban.

Az biztos, hogy az Eltűntek egyetlen dialógusát sem fogjuk nevetve felidézni a házibulik hajnali zárása előtt a konyhaasztal mellett ücsörögve, néha kicsit elegünk lesz a reklámblokktól reklámblokkig távolba révedő tekintetekből, de azért péntek este érdemesebb lesz kicsit később elindulni az őszi kerthelyiségekbe.

Már, ha az izgalmak kitartanak a második részig és nem találják ki az írók, hogy az egyik főszereplőt ufó, a másik pedig Elvis Presley reinkarnációja, aki extra juttatásként képes láthatatlanná is válni. Persze még ilyenkor is érdemes lesz néha az Eltűntekre kapcsolni, hiszen az biztos, hogy a műsoridő jelentős részében bikinis nők küzdenek majd a túlélésért a tengerparti fehér homokban.

szabóZ