Melissa McCarthy , Lorelai duci barátnője a Szívek szállodájában, aki egy konyhai katasztrófa és egy mesterfogás között, talált időt, hogy megosszon egy két jótanácsot velünk
The WB: A sorozatban egy séfet alakítassz. Jó szakács vagy az életben is.
Melissa: Igen, nagyon jó szakács,vagy legalábbis nagyon szeretek főzni. Imádok töménytelen mennyiségű emberre főzni - inkább főzök 15 emberre mint négyre. A látványosságát szeretem az egésznek.
The WB: Mit szeretsz a legjobban a karakteredben?Melissa: Leginkább a változatosságát. Tud egyrészt a topon lenni, másrészt hirtelen leállni mindennel és ezek a pillanatok adják a lényét. Nagyon kötődik Lorelaihoz. Miközben eszeveszettül főz, közben nagyon jó hallgatóság is. Amy olyanra akarta a karakterét, aki nagyon is ott van, nemcsak egy karikatúra.
The WB: Van benned valami Sookie-ból?
Melissa: Sajnos azt kell mondjam igen. Azt hiszem hasonlítok rá a ház körüli dolgokban és az állandó projektekben. Néha olyan vagyok mint egy forgószél és hirtelen belekezdek 1000 dologba. Szeretem ezeket csinálni, bár mások azt gondolják marhaság. Megvan rá a hajlamom, hogy bizonyos dolgokat túl gyorsan csináljak, igen egy kicsit hiperaktív vagyok, mint Sookie. Egyszer főztem a családomnak s egy percre otthagytak engem. Mire visszaértek ott találtak a padlón kötéssel a kezemen. Pillanatok alatt elvágtam a kezem és kész volt a baj.
The WB: Mikor kezdted a színészetet?
Melissa: Az első fellépésem New Yorkban volt. Egy darabig csináltam, aztán eldöntöttem, hogy csinálok egy "one-woman" show-t, olyat, amilyet akkoriban mindenki. A show miatt kezdtem el színészetet tanulni. Intenzíven tanultam évekig s végeztem dráma szakon. Semmi mást nem játszottam, csak tragédiákat, főként New Yorkban, aztán elköltöztem Los Angelesbe, ahol csak vígjátékokat csinálok. És ez jó. Végül sosem csináltam meg a "one-woman" show-t.
The WB: You started out doing stand-up and improv. Is it hard to work without the instant audience reaction?
Melissa: It still isn't quite natural to me. There's a palpable energy when you have a live audience. I really love it. You have to take a risk - if something goes wrong you have to fix it and make it work. I'm starting to figure out the other side of it now, and working with a camera is starting to be fun for me. It's a whole different beast.
The WB: What was your worst on-stage moment?
Melissa: I was doing a Tennessee Williams play in New York and we were all going a little crazy. My parents had come to visit for the first time and were in the audience. The guy I'm playing the scene with is in boxers and I'm in a slip and all of a sudden in mid-cry I look over and notice that he hadn't taken precautions with his boxers and had "fallen out." I almost lost it!
The WB: Elvárják tőled az emberek, hogy mindig megnevettesd őket?
Melissa: Azt hiszem igen. Néha az emberek túl viccesek. Sok jó humorú barátom van, akikkel általában jó estéket tölünk. Amikor még paródiákat csináltam volt, hogy valaki a színpadon kívül odajött, hogy mondjak már egy viccet. Azt hiszem ezek jó dolgok.
The WB: Mikor jöttél rá, hogy a jó utat választottad?
Melissa: Vacakul hangzik, de azt hiszem az első este amikor kiálltam a színpadra. Egy őrületes este volt az egész, minden ezzel kapcsolatos érzéssel. Elég felemelő érzés volt. Az érzés, hogy megnevetteted az embereket - abban a pillanatban, hogy ez sikerült, tudtam, ezt akarom csinálni.
The WB: Mi a végső célod?
Melissa: Egy hosszú karrier, amire büszke lehetek. Sokféle szerepben szeretnék tündökölni. Tetszik az ötlet, hogy egy est háziasszonya legyek, vagy hogy valami mozifilmet forgassak. Szeretnék, szép hosszú, változatos életet.